flickrlinkedin

Az élelmiszer-pazarlás megfékezése nemcsak anyagilag, hanem bolygónk szempontjából is hasznos

Dave LEWIS

CEO, Tesco Csoport és elnök, Champions 12.3

Dave Lewis, a Tesco Csoport vezérigazgatója, valamint a Champions 12.3[1] nevű kezdeményezés elnöke mutatja be a globális élelmiszer-pazarlás megfékezése mellett szóló üzleti érdekeket.

Képzeljünk el egy területet, amely Kínánál is nagyobb. Tegyük fel, hogy ezt a területet kizárólag élelmiszer termelésére használják. Feltételezhetjük, hogy nem fogy el a közel 10 millió négyzetkilométeren termelt összes gabona és egyéb termény. Képzeljük el ezt a helyzetet, és akkor lesz némi fogalmunk arról, hogy évente mennyi élelmiszert pazarolunk el szerte a világon. 

A megtermelt élelmiszer harmada, 1,3 milliárd tonna élelem megy veszendőbe világszerte. Csak az Európai Unió területén több mint 88 millió tonna élelmiszert pazarolunk el évente.

Bárhogy is nézzük, ezek elképesztő számok. Az ekkora mértékű pazarlás egyszerűen elfogadhatatlan. A probléma egyre égetőbb, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban 9-ből egy ember alultáplált.

De nem csak ezért kell foglalkozni az élelmiszer-pazarlás kérdésével. Vegyük például az éghajlatváltozást. Ma az élelmiszerpazarlás globális szinten az üvegházhatást okozó gázkibocsátás 8 százalékáért felelős. Ha ország lenne, Kína és az Egyesült Államok után az élelmiszer-pazarlás lenne a világ harmadik legnagyobb környezetszennyezője. Ezek erős – sőt, vitathatatlan – morális, társadalmi és környezetvédelmi érvek az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett. Az ellentmondást nem tűrő érvek azonban lehetőségeket is rejtenek magukban.

Március elején készült egy jelentés a Champions 12.3 nevű kezdeményezés megbízásából. A csoport a magán- és állami szektor, nemzetközi intézmények és kutató intézetek vezetőit fogja össze, akik vállalták, hogy elősegítik, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiban megfogalmazott 12.3 ponttal összhangban 2030-ig világszinten csökkenjen az egy főre eső élelmiszer-pazarlás. A dokumentum az élelmiszer-pazarlás csökkentésének gazdasági indokait ismerteti.

A jelentés egyértelműen fogalmaz. A 17 ország 700 vállalatának 1200 telephelyét vizsgáló anyagból kiderül, hogy ha egy vállalat az élelmiszer-pazarlás megfékezése mellett tette le a voksát, és ezt anyagi beruházással is támogatta, a befektetés szinte minden alkalommal megtérült. A vizsgált vállalatok a gépgyártás, a kiskereskedelem, a vendéglátás és az élelmiszer-feldolgozóipar területén működtek, a beruházások pedig legalább 14-szeres megtérülést mutattak.

Más szóval, a pazarlás csökkentése valódi gazdasági lehetőségeket rejt magában, tehát az élelmiszer-pazarlás ügyét a nagyvállalatok vezetői megbeszéléseinek napirendjére kell tűzni. A vezérigazgatóknak a számok a fontosak. Az élelmiszer-pazarlásra vonatkozóan mostanáig nem álltak rendelkezésre pontos adatok, használható pénzügyi elemzések. E jelentéssel célunk, hogy ezen változtassunk, és gondoskodjunk arról, hogy az élelmiszer-pazarlás méltó figyelmet kapjon a vállalatoktól.

A pazarlás felszámolásához azonban bátorság is szükségeltetik. Fontos, hogy a vállalatok jó példával járjanak elöl, és szembe nézzenek a téma jelentőségével, ezért a Champions 12.3 kezdeményezés keretében három dologra hívjuk fel a vállalkozások figyelmét.

Először is, fontos, hogy valódi kihívást jelentő célokat tűzzenek ki. A Fenntartható Fejlődési Célok pontosan fogalmaznak: 2030-ig kiskereskedelmi és fogyasztói szinten felére kell csökkenteni az egy főre jutó élelmiszer-pazarlást, a gyártás és az ellátási lánc területén pedig a csökkentésre kell törekedni. A Tesco azt tűzte ki célul, hogy működése során egyetlen falat fogyasztásra alkalmas élelmiszer sem enged kárba veszni.  Ennek elérése érdekében vállaltuk, hogy 2020-ra Közép-Európában minden áruházunk készen áll majd arra, hogy a felesleges, de fogyasztható élelmiszert élelmiszerbankoknak és egyéb jótékony szervezeteknek ajánlja fel.

A második lépés az átláthatóság. 2013-ban a Tesco egy huszárvágással nyilvánosságra hozta az Egyesült Királyság-beli piacára vonatkozó adatokat az élelmiszer-pazarlás kapcsán, és most azt vizsgáljuk, hogy többi piacunkon miként tehetnénk meg ugyanezt. A számok azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban az élelmiszer kevesebb, mint 1 százaléka megy kárba. Ezzel az eredménnyel a Tesco valószínűleg a világ éllovasa, de tudjuk, hogy hosszú út áll még előttünk.

A többi élelmiszerláncot és élelmiszeripari vállalatot is arra biztatjuk, hogy tegyék közzé a rájuk vonatkozó adatokat. Ennek érdekében egyértelmű, egységes mérési módszertant kell kidolgoznunk. A Champions 12.3 az elmúlt évben ezt célozta meg az élelmiszerveszteségről és -pazarlásról szóló jegyzőkönyvvel (Food Loss and Waste Protocol). Négy évvel ezelőtt a Tesco saját mérési módszertant dolgozott ki, mások bevonása nélkül. Most viszont az élelmiszeripar és az iparág testületeinek képviselőit is bevontuk a jegyzőkönyvvel összhangban álló közös keretrendszer kidolgozásába.

Ha megtaláljuk a közös nevezőt, a Fogyasztási Cikkek Fóruma (Consumer Goods Forum) által nyújtott támogatásra támaszkodva átalakíthatjuk a Tescónál alkalmazott szemléletet, és a mi vállalatunk is átveszi az új módszertant. A lényeg, hogy egyértelmű, a kategóriákat külön vizsgáló mércére van szükségünk az élelmiszer-pazarlás mértékének megismeréséhez, a kiskereskedelmi ágazat által jelenleg szolgáltatott, összesített adatok erre nem alkalmasak.

A harmadik lépés az innováció. Nem létezik egyetlen üdvözítő megoldás, ezért a tennivalók, következő lépések is eltérhetnek egymástól. A fejlődő országokban például kiemelten fontos a termelés, szállítás és tárolás során történő pazarlás felszámolása. A fejlett országokban és a városi térségekben a kiskereskedelmi működés, az éttermek és a háztartások pazarlásának felszámolása járhat a legnagyobb eredménnyel.

A Tesco esetében a legnagyobb újítást az jelentette, hogy együttműködésre léptünk az élelmiszerbankokkal, így gondoskodni tudunk arról, hogy a fogyasztásra alkalmas élelmiszerfelesleget jótékony célra ajánljuk fel a rászorulóknak. Közép-Európában már több mint 400 áruházunk vesz részt az együttműködésben, 2013 óta pedig több mint 14,5 millió adag étel elkészítéséhez elegendő élelmiszert ajánlottunk fel.

Mindegy, melyik iparágról van szó, a legfontosabb, hogy ismerjük meg és mérjük fel a kihívás mértékét, és tegyünk ellene. A jelentésből kiderül, hogy nincs olyan társadalmi, környezetvédelmi, sőt, gazdasági ok, ami az aktív fellépés ellen szólna. Ha az erkölcsi tényezők nem is minden esetben késztetnek lépésekre minket, az élelmiszerpazarlás csökkentésének gazdasági hasznát alátámasztó számadatok minden vezérigazgatót meggyőznek.

 

[1] A Champions 12.3 csoport az üzleti, állami és civil szektor, nemzetközi intézményes és kutató intézetek vezetőit tömöríti, akik vállalták, hogy elősegítik, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiban  megfogalmazott 12.3 ponttal összhangban, 2030-ig világszinten csökkenjen az egy főre eső élelmiszerpazarlás.