flickrlinkedin

„Ön választ, mi segítünk” - Karrierem legizgalmasabb időszaka

OROSZI Nóra

Közösségi kapcsolatok menedzser, Tesco

Amikor először hallottam az „Ön választ, mi segítünk” elnevezésű projektről, még nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas erejű, több száz civil szervezetet megmozgató program részese lehetek szervezői oldalon. Aztán egyre sűrűbben merült fel a projekt gondolata a heti megbeszéléseinken, egyre inkább azt éreztem, hogy ennek én részese szeretnék lenni. Mi több, minden kicsi részletébe bele szeretnék látni, mert már ekkor tudtuk, hogy ez a pályázat valami igazán fontos dolog lesz.

Majdnem 9 évig dolgoztam a Tesco központi HR osztályán, ahol a munkám középpontjában a kollégák álltak. Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor egy állásajánlat kiküldése előtt a jelöltet felhívhattam és én hallgathattam végig az első örömét a jó hír hallatán. Ezért féltem attól, hogy a társadalmi felelősségvállalási csapat tagjaként ilyen élményekben nem lesz részem, mert a visszacsatolás közvetettebben ér majd el hozzám. Tévedtem. Az „Ön választ, mi segítünk” program folyamatosan szolgáltatja számomra a szebbnél szebb történeteket, láthatom a helyi közösségek örömét már akár a szavazati szakaszban is, kollégáim áldozatkész munkáját országszerte és az eredmények közlésekor kapott köszönőleveleket. Ez segített abban, hogy minden napomat hatalmas lendülettel indítsam.

A program 2016-os indulását alapos, hónapokig tartó előkészítő munka előzte meg. Ez nem volt egyszerű számunkra, mivel ez volt az első program, amelyet a Tesco Európa üzleti modellben, a 4 közép-európai országban egyszerre és együtt szervezve vezényeltünk le. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy hetente tartottunk telefonkonferenciákat, ahol minden egyes témát részleteiben megbeszéltünk, elkészítettük az angol nyelvű anyagokat, megvitattuk a különböző álláspontjainkat, és a magyar körülményekhez, feltételekhez igazítottunk mindent, ami a programhoz tartozik. A projektet itthon Magyar Henriettával közösen kezeltük, én a gyakorlati megvalósításért feleltem.

Karrierem legizgalmasabb időszaka volt, mert a projekt során ismertem meg jobban a magyar civil szféra működését, és látva a sok ígéretes programtervet még jobban és átszellemültebben hajtottam, hogy a hazai programot a lehető legtökéletesebben tudjuk kivitelezni. Azt is hamar láttam, hogy hatalmas szükség van a vállalatok által nyújtott segítségre, ezért különösen büszke voltam arra, hogy nemcsak a központi iroda környékét, hanem az egész országot érintő projektben dolgozhatok. Hiszen, a programnak köszönhetőn épp úgy megújulhat egy-egy játszótér egy Debrecen melletti kisfaluban, ahogyan akár a fiatalok helyben maradását célzó programsorozatot is levezényelhet egy nyugat-magyarországi település közössége.

Hogy miért használok múlt időt előző mondataimban? Egyrészt azért, mert épp most zárjuk a program második körét, és ilyenkor kicsit mindig visszatekintve nézünk az elmúlt hónapok eredményeire. Másrészt pedig azért, mert az utóbbi pár napban adtam át kolléganőmnek feladataimat: kisbabát várok, azaz innentől kezdve már én is csak vásárlóként járulhatok majd hozzá szavazataimmal a program sikeréhez.

Alig várom, hogy meghirdessék a harmadik fordulót is, ahol újabb programok, újabb helyi szervezetek jelentkezhetnek majd. Sajnálom, hogy már nem lesz alkalmam az izgalmas pályázatokat egyesével elolvasgatni, elképzelni azt a hatalmas erőt, ami összetart, vagy éppen a program hatására összekovácsol egy kis közösséget. De az biztos, hogy amint újra lehet, én is szavazni fogok a pályázókra!